Adatbázis összefoglaló
Célok
- Célkitűzések
Az eurázsiai sztyeppek egyik legjellegzetesebb történelmi emlékhelyei az ősi temetkezési halmok, kunhalmok vagy más néven kurgánok. Az általában földből épült többezer éves halmok Magyarországtól egészen Mongóliáig előfordulnak, jelenlegi számuk hozzávetőleg 400-600 ezer. A hazánkban található első halmokat a Jamnaja-kultúra (az úgynevezett gödörsíros kurgánok népe) építette i.e. 3300 és i.e. 2500 között. Így bár első ránézésre nem látszik, de halmaink egyidősek az egyiptomi piramisokkal (a gízai nagy piramist Hufu uralkodása alatt i. e. 2580-2530 között építették). Későbbiekben a szkíták és szarmaták is emeltek halmokat a Kárpát-medencében. Honfoglaló őseink és a később betelepülő kunok is előszeretettel használták a halmokat temetkezési célokra, azonban ezek már elsősorban másodlagos temetkezések voltak, vagyis a már meglévő halmokba mélyítették a sírokat.
A halmoknak azonban nem csupán történelmi jelentősége van, élőviláguk is kiemelkedő. Az elmúlt évszázadok intenzív tájátalakító munkáinak köszönhetően a korábban nagy kiterjedésű gyepek jelentős részét feltörték, rajtuk mezőgazdasági kultúrák, vagy éppen települések találhatóak. A gyepterületek így csak olyan kis kiterjedésű „fragmentumokban” maradhattak fenn, amelyek valamilyen okból alkalmatlanok voltak a művelésbe vonásra. Ilyen területek az utak mezsgyéi, a meredek oldalú lejtők és a kurgánok. Bár mondhatnánk, hogy a halmon található növényzet fennmaradását csupán a törvényi védelem és a kulturális emlékek tisztelete segítette elő, de ez nem minden esetben igaz. Intenzíven használt mezőgazdasági tájakban a gyepi növényzet elsősorban azokon a halmokon maradt fenn, amelyek meredek oldalait nehezen lehetett beszántani, vagy éppen települések vagy országok közötti mezsgyében helyezkedtek el (pl. a trianoni határhalmok).
A magyarországi természetközeli vegetációt hordozó halmokon elsősorban löszgyepek, ritkábban szikes vagy homoki gyepek találhatók. A gyepekben számos esetben olyan védett, vagy regionálisan veszélyeztetetté vált fajok fordulnak elő, melyek korábban elterjedtek voltak, az élőhelyek megszűnése miatt azonban napjainkra állományaik igen megritkultak. Ilyen fajok például a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), a macskahere (Phlomis tuberosa) vagy a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata). A halmok növényzetét, állatvilágát a törvényi védettség ellenére számos – elsősorban emberi eredetű – tényező veszélyezteti. Ilyenek például a beszántás, beépítés, elhordás, az utak jelenléte vagy éppen az idegenhonos inváziós fajok terjeszkedése. Utóbbira jó példa a fehér akác és az ördögcérna, melyek igen gyakran telepszenek meg a halmokon, visszaszorítva az őshonos vegetációt.
A halmok természeti és kulturális értékeinek védelme érdekében kiemelkedő fontosságú, hogy naprakész adatokkal rendelkezzünk állapotukról, a halmok épségét és élővilágát veszélyeztető folyamatokról. A „Kurgán adatbázis” célja olyan adatok gyűjtése és nyilvános adatbázisba rendezése, amely segítségével feltérképezhetjük a kurgánok természeti állapotát és kulturális értékeit. Az adatbázisban olyan alapvető adatokat gyűjtünk, amelyek jól tükrözik a halom állapotát, viszont gyűjtésükhöz nem szükségesek hosszas előtanulmányok vagy előkészületek. Ezáltal teljesül az adatbázis egyik legfontosabb célja: mindenki fel tudja tölteni a lakóhelye közelében, vagy a kirándulásai során felkeresett halmok adatait.
Mire használható majd az adatbázis:
- Információt szolgáltat a természetvédelmi kezelések tervezéséhez.
- Az ugyanarra a halomra vonatkozó megismételt adatközlések segítségével megfigyelhetők a halmok természetvédelmi helyzetében bekövetkező változások (például a fásszárúak terjeszkedése).
- Az adatbázis segítségével összegyűjthetők a halmokhoz kötődő kulturális értékek, mondák, történetek.
A halmokkal kapcsolatos legújabb kutatásaink eredményeit rendszeresen közzétesszük a http://deak-valko.blogspot.com/ oldalon.
Kapcsolódó publikációink
Deák B., Török P., Tóthmérész B., Valkó O. (2015c): A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője. Kitaibelia 20: 143-149.
Deák B., Tóthmérész B., Valkó O., Sudnik-Wójcikowska B., Bragina T.M., Moysiyenko I.I., Bragina T.M., Apostolova I., Dembicz I., Bykov N.I., Török P. (2016a): Cultural monuments and nature conservation: The role of kurgans in maintaining steppe vegetation. Biodiversity & Conservation 25: 2473-2490.
Deák B., Valkó O., Török P., Tóthmérész B. (2016b): Factors threatening grassland specialist plants – A multi-proxy study on the vegetation of isolated grasslands. Biological Conservation 204: 255-262.
Deák B., Tölgyesi Cs., Kelemen A., Bátori Z., Gallé R., Bragina T.M., Abil Y.A., Valkó O. (2017): Vegetation of steppic cultural heritage sites in Kazakhstan – Effects of micro-habitats and grazing intensity. Plant Ecology & Diversity 10: 509-520.
Deák B., Valkó O., Török P., Kelemen A., Bede Á., Csathó A.I., Tóthmérész B. (2018a): Landscape and habitat filters jointly drive richness and abundance of specialist plants in terrestrial habitat islands. Landscape Ecology 33: 1117-1132.
Deák B. (2018c): Természet és történelem – A kurgánok szerepe a sztyeppi vegetáció megőrzésében. Kapitális Nyomda, Debrecen 152 pp. (in press)
Godó L., Tóthmérész B., Valkó O., Tóth K., Radócz S., Kiss R., Kelemen A., Török P., Švamberková E., Deák B. (2018): Ecosystem engineering by foxes is mediated by the landscape context – A case study from steppic burial mounds. Ecology & Evolution 7044-7054.
Valkó O., Tóth K., Kelemen A., Miglécz T., Sonkoly J., Tóthmérész B., Török P., Deák B. (2018): Cultural heritage and biodiversity conservation – Plant introduction and practical restoration on ancient burial mounds. Nature Conservation 24: 65-80.
Üzemeltetők
Alapítva
Térképi információk
Adatbázis letöltése
Adat összefoglaló
Tagok
Jelentős hozzájárulók
Hírfolyam